Ezért tartunk itt

Vannak dolgok, amik mellett nem lehet elsétálni csak úgy. Ez is egy ilyen. Ajánlom mindenki figyelmébe, mert tanulságos történet arról, hogy kell, vagy nem kell integrálni a romákat.

Történt, hogy tegnap este az utolsó villamosok egyikével, ha nem épp a legutolsóval igyekeztem hazafelé. A szerelvény éppen bent állt a végállomáson, ezért futósra vettem a tempót és az utolsó kocsi utlsó ajtaján felugrottam. Nagy levegő, megnyugvás, elértem jeee. Na de nem is volt időm végiggondolni mindezt, mert kezdtem ráeszmélni, hogy nem épp a legjobb helyre csöppentem. A kocsi másik végében ugyanis nagy ordibálás. Két cigány férfi hangos diskurzusától visszhangzott a villamos. Egyikük egy nem kicsit illuminált állapotú csávó volt fehér szín szutykos atlétában meg farmerben, a másik egy normálisan öltözött, jólfésült olyan harmincas korosztálylehetett mindkettő.

- Takarodj le akocsiról, amíg csak mondom neked! - ordított a jólfésült.
- Jaj má, hát a testvéred vagyok, azt így bánsz velem? - így a másik.
- Nekem te nem vagy a testvérem, húzzál le a francba és ne itt arénázzál!
- Miért, te nem vagy cigány?
- De az vagyok. És tudd meg, hogy szégyellem is magam az ilyenek miatt mint te vagy.
- Jaj má, hát testvér - ezek után valamit cigányul hadobált, amit nem igazán értettem.
- Engem nem érdekelsz, addig el nem induolk, amíg te fent vagy a kocsin.

Majd a mobiltelefonját húzta elő és tárcsázott. Ekkor kezdett leesni, hogy ez az ember maga a villamosvezető volt.

- Tudod mit? Nem érdekelsz. - mondta a vezető - Kihívom a zsarukat és ma éjjel bent alszol. Nekem aztán olyan mindegy.
- Most mé? Azé, me én cigány vagyok?
- Azért bazmeg. Szerinted én mi vagyok? Én is cigány vagyok és folyton az olyanok miatt kell szégyenkeznem nekem, meg még sok másik cigánynak, mint te vagy. Miért mindig veletek van a baj? Miért nem a hölggyel vagy azzal a sráccal, aki ott ül? Miért pontte csinálod a balhét? Miattad kell szégyenkeznünk, meg az olyanok miatt, mint te vagy. 

Ezután a füléhez emelte a telefont és mondta, hogy már kicsörög, úgyhogy a rendőrök hamarosan itt lesznek. Erre persze a részeg csávót a barátnője inkább lerángatta a villamosról, mondván, hogy nem hiányzik, hogy megint balhéja legyen a rendőrséggel.

Lent még néhány percig mondogatta a vezetőnek, hogy csak két megállt tesvérem... De a vezető beült a fülkébe és elindult, a hangosbemondón elnézést kért a kellemetlen incidens miatt.

Elgondolkodtam rajta, hogy sokat beszélnek mostanában a romák integrációjáról. Költenek is rá nem keveset, amit aztán a roma vezetők fiktív számlákkal kivesznek és a saját zsebükbe tömik. Épp csak azt nem értem, hogy miért is kell integrálni mindenkit. Ez valami olyasminek tűnik számomra, mint mikor a vak bácsit, aki az utcasarkon áll, karon fogják és átkísérik az utca túloldalára. Meg sem kérdezik, hogy mindezt akarta-e. Valahogy így van ezzel a cigányság is. Igenis vannak, akik akarnak integrálódni, mint a villamosvezető. Van tisztességes munkája, válószínűleg nincsen túlfizetve, de láthatóan azért tisztességes módon próbál küzdeni a megélhetéséért. Ehhez képest a másik Budapest belvárosában is a cigánytelepen érezte magát. Látható az, hogy azzal, hogybehozzuk őket a város széléről, nem változik meg az életük, csak a mienk, hiszen a várost teszik cigányteleppé.

Ezek után azt mondom, hogy az integráció nemhogy szükségtelen, hanem kidobott pénz. Hát ezért tartunk itt...

Mint sokakat, engem is utolért a gazdasági válság, épp ezért takarékos bevásárlásra adtam a fejemet. Bementem a legközelebbi Tesco áruházba, ahol arra ragadtattam magam, hogy egy csomag T. GAZDASÁGOS márkanévre hallgató virslit vettem. Ezzel persze nem is vona gond, más is ráfanyalodik, ha a helyzet olyan - gondolom én. Hazaérve meg is főztem belőle négy szálat, akkor még mit sem sejtve. Aztán mikor próbáltam megszabadítani a bőrétől, akkor jöttem rá, hogy milyen rosszul is tettem, hogy ezt a szart megvettem. Valami undormány lett az egész, mire meghámoztam, pedig ahogy a nagy könyvben meg van írva, hideg vizet eresztettem rá, meg azért nem először eszem virslit életemben és valahogy eddig sosem volt gondom a héj lehúzásával. A második megrázkódtatást viszont az íze okozta, amit tripla adag mustárral egészen jól sikerült ellensúlyozni.

Már csak egy gondolat bánt engemet ezzel akpcsolatosan. Tessék már nekem megmondani, hogy azért mert valami az olcsóbb árkategóriába tartozik, miért kell annak egy rakás szarnak lennie? Miért kell megalázni az amúgy jóravaló, csak szerényebb anyagiakkal rendelkező honfitársakat azzal, hogy szinte a tányérjukra szarnak?

Igen igen, már megint a csodás egy híján 40 centis kilátó a téma, ami sokaknál kiverte már a biztosítékot. A tegnapi napon a Zugfirkászon már megjelent egy cikk, amely kicsit talán indulatos, de lássuk be, nincs mit csodálkozni rajta, hiszen újabb példáját látjuk annak, hogy értelmetlen baromságokra szórnak ki pénzeket és az egész ügy - a legenyhébben fogalmazva is - messziről szaglik.

Valahogy úgy érzem, hogy ezzel a szép kilátóval az országunkban megtapasztalható kilátásokat is jól lehet szemlétetni, de nem csak ezzel, hanem azzal a vérlázítóan pofátlan stílussal, amivel az adófizetők pénzéből működő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) válaszolt a hozzá érkezett megkeresésre. A stílusból egyértelműen látható, hogy hiába volt 20 éve rendszerváltás hazánkban, a berendezkedés ugyanaz, csak az elvtársak már nem elvtársak, hanem urak, méghozzá elég nagy urak.

A legjobban rögtön az tetszik, amit az Index cikkében olvastam, hogy ugyanis - idézem szó szerint - "a szóvivő az Indexnek is javasolta, hogy törölje az esetről szóló híradást". Hát ez óriási kérem. Ma egy hivatalos szerv tehet ilyen javaslatokat? He-he-he!!! Jó, hogy nem azt mondta az esetet boncolgató újságírónak, hogy "tudjuk ám hova jár a fia iskolába, meg a lánya óvodába és nézze csak, itt van ez a gyönyörű nő a képen, a felesége ugyebár... ha nem tűntetik el a híradást, mindet megöljük...". Nem is ez a baj kérem. Hiszen láthatjuk, hogy Magyarország ma a követeléskezelők, az őrzővédők és a szóvivők országa lett. A baj az, hogy egy ilyen szóvivő azóta is állásban van és a magyar állampolgárok adóforintjaiból kapja a fizetését.

Persze a helyzet cifrázódik, hiszen pár nap elteltével a fent említett szóvivő - aki a legelején még a hír törlését javasolta - már kénytelen valami tartalmasat is nyilatkozni, mert hát ugye az eset mégiscsak botrányos és botrányra van épp a legkevesebb szükség, épp ezért az alábbiakat mondja el:

A bodrogkeresztúriak azért adtak be pályázatot a kilátóra, mert a turisták eddig a vízmű dombjáról bámészkodtak. Onnan pedig tilos.

Na most akkor itt az idő, hogy jól megnézzük magunknak ezt a helyzetet, íme itt egy kép, ami egymás mellett mutatja a kilátót és a dombot.

Kérdésem volna, hogy akkor nem úgy kellett volna megcsinálni a kilátót, hogy lehetőleg magasabb legyen, mint a vízmű dombja? Hát íme a válasz, csak hogy ne maradjak teljesen hülye...

Szándékosan tervezték ekkorára. A projekt megálmodója és kitalálója egy neves építész, és a szakvélemények szerint is ez a hely abszolút alkalmas arra, hogy a panorámát biztosítani tudja. Tehát oda teljesen felesleges több méter magas emelvényt vagy kilátót építeni.

Vagyis a neves építész azt állítja, hogy ha a 10 méteres domb mellé odaépítenek egy 40 centis emelvényt, akkor mindenki, aki feláll rá, át fog látni a domb felett, sőt ugyanazt a panorámát évezheti, mint a domb tetejéről. Bravó! Bravó! Bravó! Véleményem szerint ez az ember halálosan feleslegesen töltött el hosszú éveket az egyetemen. És csak remélni merem, hogy nem államilag finanszírozott, hanem költségtérítéses szakon végzett, mert bizony rohadtul nagy baj lenne, ha az adófizető magyar állampolgárok pénzén ilyen szakembereket képeznének.

A másik oldalról viszont le a kalappal, hiszen bárki is találta ki ezt a projektet, nagyon ügyesen végigvitte a dolgot. Leszedték a lóvét kihozták úgy, hogy mindenki jól járjon. Nem azt mondom, hogy nagyon nagyot húztak rajta, de ha csak fejenként 1-2-3 millát bezsebeltek szervezők, az sem rossz zsebpénz. Azt is lehet tudni, hogy a pályázatok kapcsán ez az egész országban így működik.

Egész biztos, hogy a pályázati pénzek nagyobb része nem azokhoz az emberekhez jut el, akik hozzáadott értéket termelnének vele, hanem ezzel umbuldáló csoportokon keresztül kerül leosztásra az egész. Nem egy olyan sztori forog közszájon, hogy kijött a pályázat, megkeresték rá a megfelelő céget, majd utána mindent lepapíroztak, a látszatmelót elvégezték, majd a pénzt elrisztelték egymás között a megfelelő formában. És persze nem volt ez másként a "másik" oldal hatalma idején sem. Mert hűt a Széchenyi tervből is hasonlóan lehetett kihozni a pénzeket.

És így zárásul mutatnék neketek még valamit a tavalyi évben felújították a Kis-Hárs-hegyi kilátót, amit a cikk szerint mindössze hárommilliós költségvetésből hoztak tető alá. Pedig magasabb is...